Zs a régi nevekben
Régi anyakönyvi bejegyzésekben gyakran találkozom azzal, hogy a zs betűt 's-sel, vagy simán csak s-sel jelölik. Tipikus példa erre a Susánna és a Jósef.
Indexeléskor például a Susánna esetében Susánnát vagy Zsuzsánnát (esetleg Zsuzsannát) kellene írni a névhez?
A családfánál az jó gyakorlat, ha a névhez Zsuzsánnát írok, az alternatív névnél pedig feltüntetem a Susánna alakot is, hogy a kereső nagyobb eséllyel találjon nekem megfelelő javaslatokat?
Köszönöm szépen!
Commenti
-
Az FS-en az indexelési alapszabály, hogy azt írd, amit látsz, tehát Susánnát. (Nem tudom, a program mit kezdene a 'Su'sánnával.) A MACSE-féle indexelésnél azt hiszem, más a szabály, mert ott az indexben csupa Zsuzsannát látok, és csak a megjegyzésben látni Susánnát.
A gyakori európai keresztneveket az FS keresője elég jól "tudja". (Az Örsével, Imrével, és úgy általában a cz/c-vel, tehát Ferencz/Ferenccel kicsit hadilábon áll.) Én eddig nem tapasztaltam semmilyen hasznát az írásváltozatok rögzítésének, de az őseim elég nagy részben indexeletlen evangélikusok.
0 -
Az indexelésnél egy kivonatot készítünk az anyakönyvi bejegyzésről, vagyis betűre pontosan ugyanazt kell indexelni, ami a könyvben van. Olyannyira, hogyha hiba van benne (például volt, ahol az évszámban felcserélt a pap két számjegyet), akkor a hibás adatot is indexjük.
A Családfa menüben az adatlapon valóban szabadabb a dolog, bármelyik formáját be lehet írni a névnek, alternatívként pedig a más változatokat. Ha indexelt rekordra keresünk rá (Keresés-Feljegyzések), akkor valóban elég jól megtalálja a rendszer a hasonlókat, de a családfába felvitt neveknél (Családfa-Keresés) már inkább csak a pont ugyanúgy leírtakat. Emiatt érdemes ott a latin, vagy más verziót is rögzíteni alternatív névként, ha szerepelhet azon a néven is a személy egy másik anyakönyben.
0 -
Azért a "betűre pontosan"-nal óvatosan kell bánni. Attól, hogy az ékezet valahol az n és o fölött kötött ki, attól még mindig János van odaírva, nem Janós.
0 -
Köszönöm szépen a válaszokat.
A névváltozatok rögzítése nálam két esetben szokott segíteni. Amikor latinul anyakönyveznek a keresztnév gyakran eltér, pl. Imre és Emericus (és néha még a vezetékneveken is szeretnek csavarni egyet). Illetve ha latin anyakönvyvnél német anyanyelvűek építik a családfát, náluk a Joannesből biztosan Johann lesz, míg ha magyarok akkor János.
A másik eset amikor német eredetű családnevet próbáltak magyarosítani és mindenkinek máshogy sikerült. Például Berente, Börönte, Börönde, vagy Distl, Disztl, Diestl, Diesztl, Diesetl, vagy Saibert, Seibert, Szajbert, Szeibert.
Én úgy vettem észre, hogy az FS kereső ha több változattal dolgozik akkor megtalál olyan - néha téves - indexelést is amit amúgy nem, illetve a családfában is gyakrabban talál valós duplákat.
1
